2017. év végén az építési ágazatban a KSH 92.942 vállalkozást tartott számon, beleértve az egyéni vállalkozókat is.

2017. év végén az építőipari vállalkozások 89%-a 5 főnél kevesebbet foglalkoztatott. Arányuk különösen a speciális szaképítésben (92%), ezen belül az épületgépészeti szerelésben (91%) és a befejező építésben (94%) a legjelentősebb. Az 5-9 fő között foglalkoztató kisvállalkozás aránya 6,3% volt.

A NAV adataiból vagy az MKIK által regisztrált vállalkozások adataiból kiindulva is megállapítható, hogy számosságukat tekintve meghatározóak az ágazatban a mikro- és kisvállalkozások. A 10 főnél kevesebbet foglalkoztató mikro- és kisvállalkozások a 2017. évi 2494,8 milliárd Ft termelési értéknek 42,9%-át adták, mintegy 1000 milliárd Ft értékben. Termelésük az ágazati ütemet meghaladva, 34%-ot nőtt. Az építőipari ágazatban foglalkoztatottak fele ebben a szervezeti kategóriában dolgozik.

A mikro- és kisvállalkozói körben figyelhető meg a legnagyobb hatékonysági probléma. Az egy főre eső termelési értékük 2017. évben nem érte el a 7 millió Ft/év értéket. A hozzáadott érték mutatók összességében ebben a szervezeti méretkörben nem javulnak.

Az ágazat szervezeti struktúrájának ilyen mértékű elaprózódottsága a gazdasági rendszerváltáshoz vezethető vissza, amikor is rengeteg alkalmazottból lett kényszervállalkozó. Az élőmunkához kötődő igen magas közterhek és járulékok megfizetése alóli "menekülés" ösztönözte a frissen privatizált közép- és nagyvállalkozásokat abba az irányba, hogy ne alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztassák a dolgozókat. Helyette a vállalkozási szerződések, alvállalkozói szerződések és megbízások kerültek előtérbe. Csak minden harmadik foglalkoztatott volt munkaszerződéssel alkalmazásban. Ez ma is így van. Ennek következtében hosszú alvállalkozói láncok alakultak ki, minek piaci hátránya mai napig a piac velejárója.

A hátrányok a projektek megvalósításánál az időigényes és körülményes szervezésnél, a munkarészek összehangolási problémáinál a részfeladatok finanszírozásánál, valamint a teljesítésigazolások és fizetési nehézségek területén jelentkeznek leginkább. A mikro- és kisvállalkozások jelentős részét ma is kényszervállalkozásnak tekinthetjük. Alacsony jövedelmezőség mellett működnek, tőkeerejük nincs az innovációhoz és a növekedéshez. A gazdasági rendszerváltáskor alakult mikro- és kisvállalkozások napjainkra jutottak el az első generációs váltáshoz. 10 vállalkozásból 3-4 mikro- és kisvállalkozásnak sikeres ez a váltás, a többinél összeolvadás és/vagy a megszűnés várható.

A kereskedelmi bankok az építőipari mikro- és kisvállalkozások működési és projektfinanszírozását jelenleg is kockázatosnak tartják. Mivel ezen cégek meghatározó részének pénzügyi tartaléka nincs, hitelképességük pedig szerény, ezért többségük az alvállalkozói konstrukcióban anyagmentesen vállalkozik (bérmunkás), illetve előlegek bekérésével működik generálvállalkozóként a lakossági megrendelésekre. A lakossággal való üzleti kapcsolatok jellemzően a lakásépítéshez, lakásfelújításhoz kötődnek. Kissé leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a mikro- és kisvállalkozások alvállalkozói pozícióban elsődlegesen a speciális szakképesítésben, generálként pedig a lakáspiac területén vállalkozik.

A helyzetértékelésből kiindulva súlyponti problémás területnek és megoldandó feladatnak tartjuk az alábbiakat:

1. Felnőttképzés, továbbképzés
A közép- és nagy építési vállalkozások szervezésében stabil mikro- és kisvállalkozói alvállalkozókkal közös, foglalkoztatás melletti „konzorciális" képzési programok indítása. Itt a szakmai érdekképviseletek is komoly szervezési és bonyolítási feladatot tudnak vállalni, ennek lehetőségét a kormányzat is erősítheti (pályázatok, megállapodások, stb.).

2. Innováció
A kicsi szervezetek az innováció területén is egyedül nehézkesek és az üzleti megtérülés is kockázatos számukra. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a termelő-szolgáltató vertikumok és a szakmai klaszterek kialakítására és működtetésére. A termelő-szolgáltató vertikumoknál az építőanyag-gyártó, -kereskedő és kivitelezést szolgáltató mikro- és kisvállalkozó együttműködése. Ezt nevezhetnénk termékgesztori rendszernek. Jó példa rá a Mapei termékeinek, a termék szakszerű beépítését szolgáló partneri kör működése. Az építési ágazatban továbbra is hiány van a beszerzési, informatikai, információs, innovációs klaszterek területén.

3. A vállalkozási képesség fejlesztése
A vállalkozási, vállalkozói piaci ismeretek gyengesége komoly kockázatokat jelent mind a mikro- és kisvállalkozók számára, mind pedig a megrendelőiknek. Az építőipari vállalkozási szerződésminták, a költségkalkuláció-árképzés, kockázatkezelés és egyéb vállalkozói ismeretek iránti fogékonyságot, tudást fejleszteni kell. A vállalkozásfejlesztési közalapítványok és a szakmai-gazdasági érdekképviseletek szervező munkáját indokol e területen kormányzati partnerséggel is erősíteni.

4. A vállalkozói felelősség erősítése
A mikro- és kisvállalkozói körben a vállalkozási felelősség erősítését szolgálhatja az építésgazdaság területén a kötelező tervezői- és kivitelezői felelősségbiztosítás általánossá tétele.

5. Hatékonyság javítása
Külön elemzést kell végezni és megoldási program kidolgozása szükséges a mikro- és kisvállalkozások termelési hatékonyságának javításához. A szervezeti méretek növelése és a kis szervezetek stabil hálózati működése kormányzati támogatást is igényelne.

6. A kóklerek kiszűrése
Lényegesen erőteljesebb építésfelügyeleti, szakmai-hatósági ellenőrzésre van szükség ebben a körben mind a jogosultság, mind pedig a szakszerűség területén.

Forrás: ÉVOSZ