2012-ben még minden 48., ma már minden 3. építőipari cégvezető szerint a legnagyobb fenyegetettség az ágazatra nézve a szakképzett munkaerő hiánya. Várhatóan hosszú távon növekszik a fejlesztések száma, ugyanakkor rövidülnek a határidők, drágulnak a technológiák és az alapanyagok. Ezek a problémák nemcsak a projektek megvalósításában, de már azok előkészítésében is megmutatkoznak. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, itthon is meg kell teremtenünk a korrekt építőipari árazás alapjait, és el kell fogadnunk, hogy a bérek is emelkednek. Létezik-e korrekt árazás? Mi szükséges ahhoz, hogy ez létrejöjjön? Varga Mihály, a KÉSZ csoport elnöke igyekszik megadni a választ.

Az építőipar alappillérei a hatékonyság, a munkaerő-megtartás és -képzés, valamint a szakmaiság. Növekszik az építőipari teljesítmény, tömegesen jelentek meg közcélú beruházások, előreléptek a magáningatlan-fejlesztések is az elmúlt időszakban és a lakásépítés terén is élénkülés várható – foglalta össze a helyzetet Varga Mihály, aki ezek alapján kijelentette: vélhetően emelkedni fog az építőipari termelés, sok projekt van előkészítési-tervezési fázisban, ahol szükség van képzett szakemberekre, erőforrásokra mind a megrendelői, mind a vállalkozói oldalon.

Az építőipar mindig megrendelésre dolgozik, ez nem egy olyan termék, amit leveszünk a virtuális polcról, és abban a pillanatban értékesítjük is. Itt előtérben vannak az egyedi megoldások, nélkülözhetetlen az élőmunka, és egyre magasabb szintű technológiai követelményeket kíván meg. A létrejött termékek nagyértékűek és hosszú élettartamúak, amelyeket a vállalkozónak ráadásul elő is kell finanszíroznia. Ennek a bonyolult rendszernek a működéséhez pedig elengedhetetlen a megrendelő és a vállalkozó közötti bizalom.

BEFEKTETŐI OLDAL

Egy kivitelező feladata az, hogy már az előkészítés fázisában, ilyen körülmények között előre meghatározza az építmény árát. Ezen a ponton szétválnak az érdekek, mert legtöbb esetben más a preferenciája a megrendelőnek és a vállalkozónak. A megrendelőnek van egy elképze-lése, hogy milyen épületet szeretne, amit elsősorban a funkciók határoznak meg. Minél gyorsabban szeretné azt megvalósíttatni, hiszen számára az az egyik fő cél, hogy minél gyorsabban hasznot termeljen, vagy hasznosításra kerüljön. Kell valaki, aki elmondja neki, hogy pontosabban mire van szüksége – ehhez szakembereket kell bevonnia. Kell valaki, aki elmondja, hogy mibe kerülne ez a beruházás, hiszen pénzügyi keretösszegek és megtérülésszámítások alapján döntenek a befektetésekről. Ezekből derül ki számára, hogy egyáltalán érdemes-e hozzákezdenie a beruházáshoz, amihez igyekszik megtalálni a legalacsonyabb árat (és sajnos ebből mindig létezik alacsonyabb).

VÁLLALKOZÓI SZEMSZÖG

Mi vállalkozók tervek alapján igyekszünk beárazni a létesítményt – mondta Varga Mihály. Általában csak bizonyos küszöbszámok vannak, amik sajnos nem túl jó statisztikai adatokra alapulnak – ezek alapján igen nehéz az árazás, így a beruházói oldalról nekünk is kell valaki, akivel meg tudjuk vitatni, hogy a beruházónak valójában mire van szüksége. Ennyi bizonytalanság mellett várnak csodákat az építőipari cégektől a minőség és a határidők vonatkozásában.

ELŐKÉSZÍTÉS: MINDENEK ELŐTT!

E gondolatokból látható, hogy sok esetben a beruházás alapja nem túl egzakt, aminek elég szomorú következményei vannak: a projektek 60%-a bizonyos viták mellett záródik le, egy ilyen vitának pedig messzemenő következményei lehetnek. Viták vezettek a lánctartozásokhoz is, igaz, ezek most visszaszorulóban vannak. Egy hibásan meghatározott projektköltség is ide vezet, mert a végén mindig számokról beszélünk, hiába látjuk szépnek a házat, ha a bizonytalanságok miatt 400-500 millió forint veszteség képződik.

Jogos lehet a kérdés: „Akkor hogyan kezdjünk neki?" Mindennek az az alapja, hogy hogyan kezdődik meg a megvalósítás tendereztetési szakasza. Ha valami rosszul van előkészítve, az általában rosszul is fejeződik be. Ha van idő a gondos előkészítésre, az általában meghozza az eredményét. Nem váratlan, hogy a világ megaprojektjeinek nagy része (minden 10 ilyenből 9) nem tud a költségkereteken belül maradni, átlagosan mintegy 50%-kal növekednek meg a ráfordított összegek. Ez nem azon múlik, hogy melyik kontinensen vagy vidéken élünk, mindenhol van erre példa. Valószínűsíthető, hogy ezek előkészítése valahol nem volt pontos, ami többletköltségeket hoz. Ez mindenkinek rossz, legyen szó a beruházóról vagy az építő cégről.

KAPACITÁSOK

Meg kell tudnunk határozni, hogy mi befolyásolhatja a projekt költségét, amelynek a számítása a jó szakemberek és az erőforrások felderítésével kezdődnek. Ami nincs a birtokunkban, azt másoktól kell igénybe vennünk – és ez nem szégyen. Igenis be kell vonnunk szakértőket a speciális munkákhoz és el kell hinnünk, hogy ők nem becsapni akarnak bennünket, hanem együtt gondolkodni velünk. Gyakori probléma, amikor a megbízó egyből azt érzi, hogy a vállalkozó be akarja csapni, holott csak szeretné vele megismertetni és proaktívan megelőzni a várható közös gondokat.

Vizsgáljuk meg, mi alakítja valójában az árképzést. Először is ilyen a rendelkezésre álló kapacitás. Sokat beszéltünk már arról, hogy nagymértékű kapacitáshiány van az országban. Bár ezek pótolhatók a keleti piacról, amit nem kell lebecsülni, ugyanolyan vasbeton terméket tudunk gyártatni velük is, mint itthon. Ott is a vezetésen múlik minden, hosszú távon nem lehet megoldás, hogy a szakembereket Ukrajnából vagy egyéb helyről hozzuk be és őket képezzük ki hazai vezetés mellett. A KÉSZ Csoportnak több évtizedes tapasztalata van a keleti piacokon, így tudjuk, hogy ott sem bővelkedünk szakemberekben.

A KORREKT ÁRKÉPZÉS KÖZÖS FELELŐSSÉG

Látható, hogy egy projekt megvalósítása mennyi tényezőtől függ. Az árképzés tehát nemcsak a kivitelező feladata, hanem minden résztvevőé, akik hatással bírnak a megrendelői döntéshozatalra. Itt kiemelném az árszakértői felelősséget, amilyen képzés ma nincs Magyarországon, pedig ez egy komoly felelősséggel járó szakma. Ezeket a folyamatokat csak képzett és motivált szakemberekkel lehet jól megcsinálni. Akkor pontos egy ár, ha abban az építkezés minden eleme szerepel: a közvetlen költségek, a kockázatok és az eredmények is.
Az ipar minden területén hatalmas áremelkedés ment végbe az utóbbi időben. Csak emlékezzünk arra, hogy nemrég még 1000-1100 Ft-os rezsiórabérekkel számoltunk; most ki merem jelenteni, hogy aki 3000 Ft alatt kalkulál, az nem tudja legálisan megfizetni az embereit. Ezekkel a kockázatokkal és tényezőkkel mindenkinek számolnia kell. A megrendelő és a vállalkozó között felelősségteljes szakmai alapokra helyezett bizalomnak kell létrejönnie.

Így születhet meg a megbízás – a nevében is benne van. Az erőforrás alapú együttműködésben látom a jövőt – emelte ki Varga Mihály –, ebben szeretnénk mi kiszolgálni partnereinket. Bármikor, bárkivel hajlandóak vagyunk közösen fejleszteni, ha közös az érdekünk, de egy ilyen piacon belüli együttműködéshez korrekt árversenyre van szükség. Az együttműködés képessége a legfontosabb, hiszen ez hozhat közös szakmai sikert. Egy korrekt árverseny esetén az innováció vagy épp a kapacitás adhatja a különbséget, nem az irreálisan alacsonyra ígért költség.

SZAKMAISÁG ÉS PARTNERSÉG

Itt az ideje a kizsákmányoló és profithajhász piaci magatartást befejezni, és felelősségteljes partnerként dolgozni. Ma úgy 20 vállalat van, amelyik nagyvállalatnak nevezhető – ez nagyon kevés. A nemzetközi szervezetek minden évben végeznek kutatást arról, hogy mi teszi vagy tehetné az építőipart hatékonyabbá. Évek óta a munkaerőt hozzák ki legnagyobb problémának. Tehát a magasabb szintű szakmaiság menthet meg minket, más nem. Meg-valósítható tervekre és valós árakra van szükség, a munkaerőnek pedig szakmailag felkészültnek kell lennie.

Költségkalkulátorokra és képzett mérnökökre van szükség ahhoz, hogy olyan bizalom alakulhasson ki, ami összefoghat egy szakmai partnerséget. Az erőforrásoknak itthon kell maradnia úgy, hogy teljesíteni tudjanak, a munkaerőt pedig képezni, megtartani és elismerni kell ehhez. Meg kell fizetni az alkalmazottakat, sőt nem hazahozni kell a szakembereket, nekünk kell kiküldeni, majd visszahozni, hogy tapasztalt és képzett kollégáink lehessenek.

A partnerségi viszonyok kialakítása nélkül az építőipar nem tudja magát magasabb szintre hozni. Rendszerekben kell gondolkodnunk, amelyeknek legfontosabb szava a felelősségvállalás. Ki merem jelenteni – mondta az elnök –, hogy már csak az a cég tud hosszú távon működni, amelyik szakmailag hiteles, folyamatosan fejleszt, gazdaságilag stabil és felelősséggel viseltet a dolgozói iránt. Ez a jövő.