Tisztelettel köszöntjük 80. születésnapján Petró Bálintot, akinek munkássága több generáció számára meghatározó, példamutató.

Pályáját tervező építészmérnökként a szakma élvonalába tartozó IPARTERV-ben kezdi, onnan két év múltával a BME Épületszerkezettani Tanszékére kerül, ahol 1961-től tanársegéd, 1967-től adjunktus, 1974-től docens, 1989-től egyetemi tanár. Az Épületszerkezettani Tanszék vezetője (1979– 1995), intézetigazgató (1994–1999), a BME Építészmérnöki Kar dékánja (1995–2002).

Szakmai munkássága keretében elsősorban a szerkezettervezési módszerekkel, a vízszigetelésekkel, a könnyűszerkezetes építésmódokkal és a szerkezetrekonstrukcióval, épületdiagnosztikával foglalkozik. Tanszékvezetőként alapvetően alakítja át a reguláris oktatást, elsősorban a visszakérdezések rendszerét. A korábbi, jobbára egyszemélyes „professzori előadásokat" az egyes szakmai kérdésekben elmélyülő szakelőadói órák váltják fel.

Hosszabb tanulmányútjai: Ausztria 15 hónap (1963–1964), Stuttgart 3 hónap, Karlsruhe 3 hónap, Lipcse 4 év levelező aspirantúra. Jelentős kutatási, szerkezettervezői tevékenységet folytat, eredményeit magyar és idegen nyelven megjelenő publikációkban tette közzé: 6 szakkönyve, 22 jelentősebb szakcikke jelent meg, ebből 6 idegen nyelven. Számos népszerűsítő cikket és lexikonszócikket is írt. Kiemelkedő tudományos-szakmai tevékenységet fejtett ki a szigetelések területén, alapítója a több mint harminc éve sikeres Épületszigetelési Szakmérnök kurzusnak, ahonnan generációk kerültek ki munkássága révén meghatározó élménnyel.

Tudományos munkája során kidolgozott egy módszert a több paraméterrel és eltérő mértékegységekkel jellemezhető épületszerkezetek objektív méretezésére, amivel az épületszerkezeti tervezés módszertanának új irányát jelölte ki. Az épületszerkezetek tervezésének elméletével kapcsolatos kutatásainak eredményeit „Az épületszerkezettan és az épületszerkezetek tervezése" című könyvében foglalja össze (ÉTK, Budapest, 1991).

Megtervezi az egykori Gábor-féle négy tankönyv korszerű változatának sorozatát, aminek első kötetét meg is írja: „Épületek alapjai – Épületszerkezettan" (Terc Kiadó, Budapest, 2007).

Tudományos és szakmai közéleti tevékenysége keretében hosszan és többször elnöke volt az MTA Építészettudományi Bizottságának, az Építés Fejlődéséért Alapítványnak, az Épületszigetelők Magyarországi Szövetségének, a Magyar Építő Rt. Felügyelő Bizottságának; a Magyar Energiatanácsadó Testület (MÉT) és az ÉTE Szakipari Szakosztályának vezetőségi tagja, tagja a CIB-RIHLEM W.83. Single-Layer Roofing Comitte-nek, az IDF Internationale Föderation des Dachdeckerhandwerker és a Hungarian Academy of Engineering nemzetközi szövetségeknek. Megalapítója és lelke a hazai és néhány környező országbeli épületszerkezettant oktató intézmény évi rendszerességű találkozójának, az Épületszerkezettani Konferenciának, ahol a résztvevők szakmai és oktatási tapasztalataikat osztják meg, és építik emberi és szakmai kapcsolataikat.

Számos TDK dolgozat konzulense, témavezetésével több kandidátusi és PhD fokozat született. Tudományos-szakmai eredményeit rövid idő alatt beépíti az oktatásba, rendszeresen ismertet az életből vett példákat, esettanulmányokat. Szemléletes, logikusan felépített, energikus stílusú, élvezetes előadásain több generáció nevelkedett; hetven éves kora fölött is ki tudta vívni a hallgatóság elismerését, több alkalommal nyert előadásaiért hallgatói díjat. Sajátos előadói stílusával és megközelítésével iskolát teremtett az épületszerkezettan oktatása terén, munkássága több generáció számára is meghatározó.

Határozott, de mindenkit meghallgatni kész, közösségformáló egyénisége, hivatástudata, munka- és fiatalságszeretete népszerűséget és elismertséget szerzett neki a hallgatóság, a szakma és kollégái körében egyaránt.