2024. március 28., csütörtök

UJ HONLAP BANNER 250 100

Az Európai Parlament és Tanács 2009/125/EK irányelve az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelményeit határozza meg. A 2015. szeptember 26-ától, elsősorban a víz alapú fűtő és vízmelegítő készülékek körében végrehajtandó előírásokat tartalmazó EU rendeletek ennek az irányelvnek a bevezetését, végrehajtását célozzák.

Az EU rendeletek hatása a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy az üzletekben nem lesznek kaphatók hagyományos, nem energiahatékony készülékek, még cserekészüléknek sem, és az ilyen készülékek telepítését célzó gázterveket a földgázelosztók sem fogadják be. Ezeknek az EU rendeleteknek közös vonása, hogy az EU nyugati felében már szinte kizárólagosan használatos energiahatékony termékek használatát írja elő, általánosan az Unió egész területére. Ha ennek negatívumait keressük, akkor megállapíthatjuk, hogy az EU 2020-ra elérni kívánt energiahatékonysági céljainak teljesítését, és az ezzel járó anyagi terhek döntő részét az EU keleti felére hárította át, hiszen a nyugati tagországokban az előírások teljesítése már nem okoz jelentős változásokat.

Nálunk viszont igen jelentős változás például, hogy a kondenzációs gázkazánok értékesítési aránya az EU rendeletek hatására 30%-ról közel 100%-ra nő. Az elérendő környezetvédelmi és energiahatékonysági célok természetesen pozitívak, de szerencsés lenne, hogy ha célok elérésének anyagi terheit a tagállamokban egyenletesen osztanák el.

AZ ÁTÁLLÁS RÉSZLETEI

A korszerű készülékek használatára történő átállás részletei fontosak az építőipar számára is. E cikk megírásakor még nem dőlt el, hogy a 811, 812, 813, és 814/2013/EU rendeleteknek nem megfelelő fűtőberendezések meddig lesznek üzembe helyezetők. A vonatkozó kormányrendelet-tervezet szerint az üzembe helyezésre lakossági használat esetén is csak 2015 végéig lesz lehetőség.

Azonban sokan vélik úgy, hogy az EU rendeletekben a rendeleteknek nem megfelelő termékek 2015. szeptember 26-a utáni forgalomba hozatali korlátozására vonatkozó rész után szereplő „és/vagy használatba vételét" feltételt úgy kell értelmezni – a jogbiztonság elvének betartását feltételezve az EU rendeletekről –, hogy az EU rendeletek előírásai egy adott termékre csak egyszer alkalmazhatók. Különben a termékek egy része, amelyeket a 2013 óta hatályos EU rendeleteknek megfelelve hoztak forgalomba 2015. szeptember 26-a előtt, egy későbbi időpontban már nem lenne használatba vehető, ugyanannak a rendeletnek egy másik előírása szerint. Így ezek a készülékek a kereskedők raktáraiban eladhatatlan készletekké, az állampolgárok által az EU rendeletek előírásinak megfelelve megvásárolt, de valamely okból szeptember 26-áig használatba nem vett, nem vehető új termékek hulladékká válnának. Azaz, EU rendeletek feltételeinek megfelelve, a 2015. szeptember 26.-a előtt forgalomba hozott, de a rendeletek mellékleteiben felsorolt követelményeknek nem megfelelő termékekkel kapcsolatban a használatba vételi feltétel teljesülését, a forgalomba hozatal napján érvényes előírás szerint kellene vizsgálni. Egyébként is jogalkalmazási alapelv, hogy egy megkezdett eljárást, minden esetben az eljárás megkezdésének napján hatályos jogi környezetnek megfelelően kell lefolytatni és befejezni.

Sajnálatos, hogy az EU rendeletekben kétféleképpen értelmezhető előírások szerepelnek, és hiányzik néhány, az alkalmazás szempontjából fontos definíció is. Függetlenül attól, hogy a hazai előírás tervezetét korlátozónak vagy megengedőként értelmezzük, a forgalomba hozott termékek használatba vehetőségét legalább két évig kellene biztosítani, a készletek kifuttatása érdekében, összhangban az MGVE Fórumon kialakított közös állásponttal.

A FORGALOMBA HOZATAL DEFINÍCIÓJA

Fontos kérdés lehet ezért a forgalomba hozatal definíciója: A forgalomba hozatalon a fenti rendeletekkel összefüggésben azt az első Unión belüli eseményt kell érteni, amikor az EU-n belül az egyik szereplő eladja a terméket egy másik EU-n belüli szereplőnek.

Ezért, ha egy nagykereskedő Unión kívüli partnerétől vásárol, és az árut elhelyezi az EU-n belüli raktárában, akkor a termék még nem tekinthető forgalomba hozottnak az EU-n belül. Ha viszont egy uniós gyártótól vásárol, akkor a termék forgalomba hozottnak minősül. A további értékesítési lépéseket, amelyek során a termék végül eljut a végfelhasználóhoz, az EU piacán történő elhelyezés lépéseinek nevezzük. Ha a gyártó kiköti, hogy a terméke csak általa vagy a megbízottja által végrehajtott üzembehelyezést követően vehető használatba, akkor a termék piacon történő elhelyezési folyamata a készülék üzembe helyezésekor fejeződik be. Ennek oka lehet, például az, hogy a termék készre szerelve nem szállítható súlya vagy mérete miatt, és gyártónak a telepítés helyén, ahol a terméket készre szerelik, még el kell végeznie vagy végeztetnie a terméken azokat az ellenőrzéseket, amelyeket csak a készülék teljesen összeszerelt állapotában lehet csak végrehajtani.

Ekkor a termék előállításával kapcsolatos kontrolt a gyártó csak az üzembe helyezéskor adja fel teljesen és ebből következően az értékesítési folyamat csak ekkor fejeződik be véglegesen. Üzembe helyezés nélkül a részegységekben szállított gázkészülékek esetében, csak az üzemeltetés helyszínére szállított gázkészülék részegységekről beszélhetünk, ugyanis az üzembe helyezés az a jogi aktus, amely a részegységekből kész gázkészüléket hoz létre. Ennek igen nagy jelentősége van akkor, amikor azt kell eldönteni, hogy egy termékkel kapcsolatos kérdést melyik szabályrendszer hatálya alatt kell vizsgálni, és melyik hatóság az illetékes egy termékkel kapcsolatban esetleg felmerülő kérdésben.

Ha például egy üzembe helyezésre kötelezett gázkészülék az üzembe helyezéskori vagy az előtti állapotában nem felel meg a követelményeknek, akkor a forgalomba hozatalra vonatkozó szabályozás hatálya alatt kell vizsgálni a termék megfelelőségét és az NFH jogosult a forgalomba hozott termékek megfelelőségét ellenőrizni, mert egy CE jelet viselő, de a forgalomba hozatali feltételeknek a feltételezés szerint nem megfelelő termékről van szó.

A gázkészülék irányelvben nincs olyan követelmény, hogy egy gázkészüléket a gázkészülékgyártó telephelyén kellene kizárólagos jelleggel előállítani, sőt a gázkészülékek előállítása szinte minden esetben a beszállítóknál kezdődik, és a legtöbb esetben az üzemeltetés tervezett helyszínén fejeződik be. Ezért minden olyan típusú feltételezés, amely egy kész gázkészüléket például egy gyártó telephelyéről kilépő kazánmodullal helyettesíti, hibás kiindulási alapot jelent.

OSZTÁLYOZÁS

Ezzel kapcsolatos változás, hogy a meghosszabbított gázkészülékek tűzterét tartalmazó részegységét, részegységeit az európai szabványokban ma már kazánmoduloknak nevezik. A kazánmodul megjelölése különbözik a teljes gázkészülék megjelölésétől.

A kazánmodult ugyanis megjelöljük az összes olyan kész gázkészülék európai osztályba sorolási rend szerinti típusával (lásd MSZ CEN/TR1749), amelybe az adott kazánmodul mint részegység beszerelhető. A kész gázkészüléket viszont csak azzal az egyetlen CEN/TR 1749 szerinti típussal jelöljük meg, amelynek a helyszínen készre szerelt gázkészülék megfelel. Egy kész gázkészülék minden esetben csak egy európai osztályba sorolási rend szerinti típusnak felel meg! Ennek az ellenkezője kizárt. Nálunk a kész gázkészülék típusának jelölését a gázkészüléken előírja 11/2013 (III. 21.) NGM rendelet mellékleteként megjelent MBSZ is. A kész gázkészülék típusának ismerete a készülék karbantartásai és ellenőrzései során is igen fontos, mert a kész készülék MSZ CEN/TR 1749 szerinti típusa alapján állapítható csak meg, hogy a teljes fűtőberendezés mely szerkezeti részei tartoznak a gázkészülékhez, és ha vannak, akkor mely szerkezeti részek taroznak, egy gázkészüléktől független megfelelőség tanúsítással rendelkező, égéstermék-elvezető berendezéshez.

GÁZKÉSZÜLÉKTÍPUSOK

Az ábrákon a C9-es gázkészülékek kivételével azok az új, zárójeles indexet tartalmazó gázkészüléktípusok láthatók, amelyek esetében az égéstermék-kivezetés gyűjtő szakaszában túlnyomás előfordulása megengedett. Más gázkészüléktípusok esetén a gyűjtő jellegű égéstermék elvezetés szakaszában túlnyomás kialakulása nem megengedhető.

C10-11-12-gazkeszulek-web

A gázkészüléktől független égéstermék-elvezető szerkezetek, rendszerek, illetve azok az épületszerkezetek, amelyek közvetlenül részt vesznek a gázkészülék égési levegőellátásban, feketével, vastagon vannak kiemelve, így egyértelműen azonosíthatók azok a szerkezeti részek, amelyek megfelelőségét az Építési Termékek Rendeletben foglaltak szerint kell igazolni. Látható, hogy az új típusok közül a C(10)-es és a C(12) típusú gázkészüléket kell és megengedett a gázkészüléktől független égéstermék-elvezető rendszerhez kapcsolni. A C(11)-es típus esetén a zárójelben lévő (11)-es szám tizenegyet jelent (míg a C11 típus egy C egy-egy típusú készüléket jelöl). A C(11) típusú készülék ábráján egy C(11)2 és egy C(11)3 típusnak megfelelő kazánmodult láthatunk.

C13-14-92-93-gazkeszulek-web

Mindkét kazánmodul a C(11)-es típusú gázkészülék részét képezi. A C(11) típusú gázkészülék ábrája szerint a gyűjtő jellegű égésterméket vezető és az égési levegőt a gázkészülék modulokhoz szállító vezetékek is a C(11)-es gázkészülék szerves, Gázkészülék Irányelv hatálya alatt tanúsított részét képezik. A C(10)-es gázkészülékek ábrája esetében két független gázkészüléket, egy C(10)2 és egy C(10)3 típusú gázkészüléket láthatunk. A gázkészülékek ábrákon látható és egyértelműen azonosítható szerkezeti elemeiből sem elvenni, sem pedig hozzáadni, illetve ezeket a részeket annak az egyedül illetékes gázkészülék tanúsítónak a hozzájárulása nélkül, amelynek négyjegyű azonosító száma a gázkészülék vagy a kazánmodul adattábláján a CE jelet követően fel van tüntetve, módosítani nem szabad, mert az a készülék illegális átalakítását jelentené. (Ez az összes CEN/TR 1749 ábra és típus esetén érvényes.)

MEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSE

A fentiek szerint az EU gázkészülékek égési-levegőellátó és égéstermékét elvezető szerkezeteinek megfelelőség értékelését kétféle eljárás szerint teszi lehetővé: Az egyik esetben az égésterméket szabadba vezető szerelvények megfelelőségét egy gázkészüléktől független égéstermék-elvezető berendezésként értékelik, az Építési Termékek Rendelet hatálya alá tartozó szabványok (kéményszabványok) szerint. A másik esetben, a Gázkészülék Irányelv hatálya alatt, ezek a szerelvények a gázkészülékeket meghosszabbító szerelvények, amelyek a gázkészülék szerves, le nem választható részét képezik, amelyekből az égéstermék közvetlenül a gázkészülékből távozik a szabadba.

Ezeknek a meghosszabbító gyári szerelvényeknek a hiányában, vagy a gázkészülék megfelelőségét tanúsító intézetnél dokumentálttól eltérő kivitele esetén a gázkészülék nem viselheti a CE jelet. Egy gázkészülék átalakítását jóváhagyni, az adattáblán feltüntetett tanúsítón kívül, senki másnak nincs joga! (Lásd a 22/98 IKIM rendelet).

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert egy építkezés vagy épületfelújítás során – a tapasztalatok szerint – igen sokan vélik úgy, hogy ők jogosultak egy gázkészülék átalakítását engedélyezni, természetesen hibázva.

A gázkészülékek tiltott átalakításai közé tartoznak az MSZ 845 szabvány követelményeinek teljesítését célzó átalakítások is. A gyártók által választható mindkét megfelelőségértékelési eljárás megengedett, és a gázkészülékgyártók által szabadon választható.

Ezt a CEN/TC 166 „Kémények" európai bizottság sem kérdőjelezi meg. A CEN/ TC 109 WG1 „Gázkazánok" munkabizottság ülésén egyértelműen kiderült, hogy a CEN/TC 166 azt szeretné elérni, hogy legyen kötelező minden C(11)-es gázkazán kazánmodulját C(10)-es gázkazánként is forgalomba hozni. Azaz minden esetben legyen lehetőség a gázkészülék gyári égéstermék-elvezető szerelvények helyett, független égéstermékelvezető rendszereket alkalmazni. Ez egy teljesen legális és az MSZT/MCS 309 „Gázkészülékek" Magyar Nemzeti Szabványosító Műszaki Bizottság által is támogatott törekvés, mert nem kérdőjelezi meg egy EU-ban elfogadott megfelelőség értékelési eljárás legitimitását. A gyártó választása az európai gázkészülék szabványok szerinti megfelelőség értékelésre szintén önkéntes.

A szabványok önkéntes alkalmazásának elve azonban kizárólag csak a gyártókra vonatkozik! A gyártó választásának elfogadása minden további szereplőre nézve, kezdve a megfelelőség értékelését végző tanúsító intézettel, és ide értve a nemzeti hatóságokat és a vevőket is, kötelező. Ezért az európai szabványokban foglaltakat a nemzeti hatóságok nem hagyhatják figyelmen kívül, hivatkozva a szabványok önkéntes alkalmazásának elvére, mert ha a gázkészülék gyártója megfelelőség értékelési eljárásként a gázkészülék szabvány szerinti értékelést választotta, akkor a termék megfelelőségét a hatóság is csak a gázkészülék szabvány szerint kérheti számon.

A gázkészüléket meghosszabbító szerelvények elhelyezésére, ellenőrzésére és karbantartására vonatkozó előírások, a gázkészülék részeként, a gáztörvényben és a gázkészülékek telepítésére vonatkozó előírásban, az MBSZ-ben vannak leírva. Értelmetlen egy CE jelet viselő termékkel szemben vizsgálni vagy felvetni, hogy milyen további követelményeknek kéne még megfelelnie, azon túlmenően, hogy az előírt eljárásrend szerint teljesítette a CE jel viselésének feltételeit. Ugyanis a terméken elhelyezett CE jel definíciószerűen azt jelenti, hogy a termék megfelel az EU-n belüli forgalomba hozatal összes feltételének. Ebben az esetben kizárólag egy olyan eljárás felvetésének lehet helye, amikor valaki kezdeményezi, hogy az NFH vizsgálja meg, hogy a termék jogosan viseli-e a CE jelet.

A HATÁLYOSSÁG KÉRDÉSE

A legtöbb esetben hosszasan vitatható lenne, pro és kontra érveket felhozva, hogy egy-egy termék mely irányelv vagy rendelet hatálya alá tartozik, és ebből következően melyik irányelv vagy rendelet előírása szerint kell, kellene egy termék megfelelőségét igazolni. (Mikor előírt például a teljesítményigazolás és mikor van szükség a Gázkészülék Irányelvben meghatározott megfelelőségigazolás kiállítására.) Az ilyen vitáknak nincs sok értelme. A megoldást ugyanis minden esetben azok a listák jelentik, amelyek az európai szabványokat adott európai irányelvhez vagy európai rendelethez rendelik hozzá. A szabványok alkalmazási területe pedig meghatározza az adott szabvány hatálya alá tarozó termékek körét. Ezek a listák az EU honlapjairól letölthetők.

Már léteznek a fenti EU rendeletekhez tartozó szabványlisták is. A 2015. szeptember 26-i dátum csak a korábban felsorolt EU rendeletek hatálya alá tartozó tüzelőberendezésekre vonatkozik. A korábban felsorolt EU rendeletek hatálya nem terjed ki a lokális fűtőberendezésekre. A lokális fűtőberendezéseknek a 2015/1188/EU rendeletben foglalt környezettudatos tervezési követelményeket és a 2015/1186/EU rendelet szerinti energiahatékonysági címkézésre vonatkozó követelményeket 2018. január 1-től kezdődően kell teljesítenie. Lokális fűtőberendezés például a gázkonvektor, a gázkandallók, az infrasugárzók, a szilárd, olajtüzelésű vagy az elektromos kályhák, valamint azok a berendezések, amelyek a lokális fűtési funkciójuk mellett további helyiségek fűtését is ellátják. Ilyenek például az ún. vízteres fűtőkészülékek.

Ezeket a készüléket abból a célból állítják ellő, ellentétben a felsorolt EU rendeletek hatálya alá tartozó termékekkel, hogy fűtsék azt a helyiséget (is), amelyben a készüléket felállítják.

Megjelentek és így az EU honlapjáról magyarul is letölthetők, a szilárd tüzelésű kályhákra és szilárd tüzelésű kazánokra vonatkozó környezettudatos tervezési és a szilárd tüzelésű kazánok címkézési követelményeit tartalmazó EU rendeletek is: 2015/1185/EU, 2015/1187/EU és a 2015/1189/EU. A szilárd tüzelésű kályhák energiahatékonysági címkézésének a lokális fűtőberendezések címkézésére vonatkozó általános előírásnak a 2015/1186/EU-nak kell megfelelnie.

Fazakas Miklós
okl. gépészmérnök

Keresés

mehi-banner-media 120x240