Írásunk első részének nyomdába adásakor jelent meg a 65/2011. (IV. 15.) Kormányrendelet módosítása [276/2015. (IX. 21.)] az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezési kötelezettségeinek előírásáról, valamint forgalomba hozatalának és megfelelőségértékelésének általános feltételeiről.

Idézet a rendeletből:
„10/A. § (1) 2015. szeptember 26-át követően – a típusengedély megszerzésének időpontjától függetlenül – nem vehető használatba nem egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználási helyen.
(2) 2016. július 1-ét követően – a típusengedély megszerzésének időpontjától függetlenül – nem vehető használatba egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználási helyen a) olyan fűtőberendezés, amely a 813/2013/EU bizottsági rendeletben foglalt szezonális helyiségfűtési hatásfokra, vízmelegítési hatásfokra és hangteljesítményszintre."

A közületek ez év szeptember 26-ától, a lakosság pedig 2016. július 1-jétől csak az előírásoknak megfelelő gáz-fűtőberendezést helyezhetnek üzembe csere esetén is, melynek a szezonális helyiségfűtési hatásfoka nem csökkenhet 86% alá.

Tehát gáztüzelésnél csak olyan kondenzációs készüléket lehet üzembe helyezni, amelynek meg kell felelnie a cikksorozatunk I. részében (Magyar Építéstechnika 2015/9., 14–15. o.) ismertetett égéstermék-elvezetési feltételeknek.

AZ ÚJ ELVÁRÁSOK TÜKRÉBEN

Túlnyomó többségben vannak a kisméretű, téglából falazott, utólag esetleg bélelt, belső bevonattal javított, gravitációs üzemű, nyitott egyedi kémények, valamint a 3 héjú szerelt fémkémények.

Ezek nem alkalmasak a kondenzációs készülékek égéstermék-elvezetésére, de felhasználhatók megfelelő műszaki átalakítások után. Ha a járat falazata megfelelő állapotú és méretű, úgy a benne központosított, megfelelő minőségű égéstermék-vezeték elhelyezhető és a körülötte megmaradó gyűrűs hézagban az égési levegő levezethető – „cső a csőben" – a tüzelőberendezésbe.

Az egycsatornás nyílt gyűjtőkémények (termofor gyűjtőkémények) – melyek kiváltását az elmúlt 1-1,5 évtizedben pályázati pénzek segítségével meg lehetett volna oldani, de több helyen nem éltek ezzel a lehetőséggel – esetén az átalakítás komoly műszaki, anyagi és egyéb problémát jelent, bár ezekre a kéményekre egyelőre halasztó hatályú az EU bizottsági rendelet.

Vannak nagy számban olyan – az elmúlt 20 évben létesített – zárt, kiegyenlített, huzatelven működő, levegő-füstgáz gyűjtő (több lakószint készülékeit kiszolgáló) kémények, melyekre zárt égésterű készülékek kerültek bekötésre, melyek nem kondenzációs üzemmódban működnek. Ezekre az égéstermék-elvezetőkre készülékcsere esetén nem köthetők kondenzációs üzemű készülékek. Ezek átalakítása komoly szervezési (minden használó belegyezése, költségvállalása), tervezési (elsősorban hő- és áramlástechnikai méretezés) és igen precíz kivitelezési (pl. készülékek égéstermék-csatlakoztatása) feladatmegoldást igényel.

Az elmúlt évtizedekben sok „cső a csőben" egyedi, egy készüléket kiszolgáló levegőfüstgáz égéstermék-elvezető létesült, melyek közül készülékcsere esetén le kell cserélni azokat a r endszereket, melyek a készülék részeként tanúsítottak. Azoknak az égéstermék-elvezetőknek a továbbhasználhatósága pedig, amelyek nem a készülék részeként tanúsítottak, külön vizsgálatot, szakmai megítélést igényel.

ÁTALAKÍTÁS, GYAKRAN ELŐFORDULÓ HIBÁK

Az átalakításokat az MSZ 845:2012-es szabvány előírásai alapján kell megtervezni, továbbá az üzembe helyezés előtt meg kell rendelni a területileg illetékes kéményseprőipari közszolgáltató műszaki vizsgálatát is. Az előzőekben vázolt meglévő kémények átalakításának költségei, problémái sok esetben arra ösztökélik a kivitelezőket, hogy az égésterméket közvetlenül az oldalfalon bocsássák ki, ezt a korábban említett OTÉK előírásai a legtöbb esetben nem teszik lehetővé. Gyakran nem veszik figyelembe az adott készülékre a gyártó által megadott égéstermékek elvezetési módja szerinti minősítéseket, mely az MSZ CEN/TR 1749 szerinti beépítési módok lehetséges változatait takarják.

Falazott kéményjáratot nem szabad felhasználni „cső a csőben" kialakításnál az égési levegő bevezetésére, azt előtte megfelelő béléssel kell ellátni, ami megfelel az MSZ EN 14989-1 követelményeinek (pl. 40 ± 2% Pa állandó nyomás esetén legfeljebb 0,28 l×s^-1×m^-2 szivárgási veszteség van megengedve). Ennek lényege, hogy a kéményjárat felületéről leváló szennyeződés, vakolat, falazóanyag, por (kéménycsoport esetén a mellette lévő járat esetleg kormos füstje, tömörtelenség esetén) ne kerüljön bele az égési levegőbe és a tüzelőberendezésbe.

Több járatot tartalmazó kéménycsoportba egy járat átalakításakor, „cső a csőben" kialakítás esetén az égési levegő beszívó nyílásának kialakításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a szomszédos járatból kiáramló égéstermék ne kerüljön beszívásra.

Kéménycsoportnál amennyiben a szomszédos járatban szilárd tüzelésű tüzelőberendezés üzemel, akkor egy esetleges kátrány-, korom kiégéskor (de akár normál üzemben is) a másik járatban lévő műanyag égéstermék-elvezető elolvadhat, ilyen esetben csak saválló acél alapanyagú terméket szabad felhasználni főleg szétválasztott rendszernél.

Szétválasztott (levegő külön vezetéken oldalfalról bevezetve) rendszernél több esetben a függőleges égéstermék-vezeték szerelőaknájának kiszellőztetése, az égési levegővezeték hőszigetelése (külső felületi kondenzáció miatt) elmarad.

Gyakran elmarad az égéstermék- és az égési levegő vezeték ellenőrzési, tisztítási lehetőségének, azok biztonságos (pl. tető feletti) megközelíthetőségének kialakítása. Néha elmarad a gyártói előírások szerinti egyenértékű csőhossz-számítás, illetve a készülék tartozékaként tanúsított, vagy nem tanúsított esetekben a hő- és áramlástechnikai méretezés, ami egyben megmutatja, hogy a tervezett kialakítás esetén nem következik-e be fagyás a kitorkolásnál.

A különböző megoldások, előírások, egyéb kivitelezési problémák a jelen cikk terjedelmében részleteiben nem mutathatók be.

EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSOK, KOMFORTÉRZET

A zárt égésterű gázkészülékek esetén a kémények egyik járulékos funkciója, a lakások szellőztetése megszűnik. Amennyiben fokozott légzárású nyílászárokat építenek be és nem gondoskodnak – lehetőleg energiatakarékos – szellőztetésről, úgy alacsony oxigéntartalmú levegőt lélegeznek be a lakók, megnő a levegő nedvességtartalma, ami a közérzeti probléma mellett a külső falfelületek belső nedvesedését is eredményezheti.

A nem megfelelően átszellőző falfelületeken (pl. szekrények mögött), hőhidak felületén penészesedés indulhat be, melynek eredményeként a keletkező spórák komoly légúti problémákat is okozhatnak, a nedvesedés a falfelületek állagromlását eredményezi, továbbá páradiffúziós problémát is előidézhet.

Leikauf Tibor
elnök,
Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetsége