A hetek óta tartó forróság megadja a hangulatát az Ausztráliából érkezett víztartályháznak. Első látásra talán a „csúnyasága" nyűgöz le, praktikussága még szembetűnőbb. Ráadásul a tartályoknak hőcsillapító funkciójuk is van. Bár hazánk nem tartozik a vízszegény országok közé, nekünk is meg kell tanulnunk takarékoskodni a vízzel.

Antarktika után Ausztrália a világ második legszárazabb földrésze, ahol az éves csapadékátlag kevesebb mint 500 milliméter. Az ország lakosságának mindig is tudatosan és körültekintően kellett gazdálkodnia a kontinens véges vízkészletével.

A történelem folyamán a városi és vidéki lakosság sokféle innovatív vízgyűjtési és felhasználási módszerrel kísérletezett. Nem csoda hát, hogy a lakóházhoz csatlakozó esővízgyűjtő az idők során az ausztrál életmód egyik jelképévé vált.

A víztartály nemcsak a vidéki életforma hasznos kelléke, hanem vezetékes vízzel ellátott városi lakóterületeken is gyakran látható. Általános elterjedését az ausztrál építési szabályozók, melyek takarékos hálózativíz-használatra és hatékony energiafelhasználásra ösztönöznek, szintén szorgalmazzák. Lakóépület-felújítás vagy új lakóház építésekor például az előírások vagy napelemes vízmelegítő rendszer vagy legalább 2000 liter kapacitású esővíztartály felszerelését írják elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új épületek fele víztartállyal, másik fele pedig napelemes vízmelegítővel épül.

KORSZERŰ VÍZTARTÁLYOK

A terebélyes henger alakú víztartályok egyeduralma után az úgynevezett „Slimline" tartályok megjelenése forradalmasította az esővízgyűjtést és tárolást és lehetővé tette, hogy a legtöbb új otthon megfelelő kapacitású tározórendszert építsen ki. Ezek a keskeny polietilén tartályok könnyen elhelyezhetők egy kisebb városi lakótelken is.

Az épület hátsó homlokzata vagy garázsfal mellé sorakoztatva és összekapcsolva komoly tárolási kapacitást jelentenek anélkül, hogy értékes területet foglalnának el a kertből, vagy zavarnák a lakóház esztétikai megjelenését.

A karcsú víztartály kivitelezése kicsit bonyolultabb, mint a henger formájúé. Míg a hagyományos víztartály a hengerformából eredendően erős és stabil, a karcsú tartályban a víz súlya nagyobb erővel nyomja az oldalfalakat. Ezért van, hogy a legtöbb karcsú víztartály „rácsos" formával vagy belső merevítéssel készül.

MODERN PALOTA

Az újfajta víztartályok attraktívabb megjelenése érdekes kísérletre ösztönözte a melbourne-i Ashton Raggatt McDougall Architets cég építészeit. Egy újdonságokra nyitott megrendelő megbízásából olyan lakóházat terveztek, melynek külső megjelenésében az esővíztartályok fontos szerepet kaptak.

A Port Melbourne kerületben 2014-ben felépült háromszintes épület nem követi a szokásos és elfogadott lakóház-építészeti modellt és esztétikát. A tervezők nemcsak hogy nem akarták eldugni szem elő a víztartályokat, hanem Slimline tankokból komponálták meg az utcai homlokzatokat. A geometrikus formában elhelyezett fekete műanyag víztartályok összességében 38 000 liter esővizet képesek tárolni, melyet a vécé vízöblítésére, mosásra és a tágas tetőkert öntözésére lehet használni. A homlokzatok előtt tárolt víztömeg bizonyos fokú hőszigetelést és védelmet biztosít a külső hőmérséklet-ingadozással szemben.

A víztartályok közé szerelt Atlanti Gro-Wall műanyag elemekben a későbbiekben a ház függőleges kertjét, zöldfalát fogják kialakítani. Amint a növényzet kifejlődik, a homlokzati burkolat speciális mikrokörnyezetet fog létrehozni a ház körül. A tervezők szerint a homlokzat egy modern palotahomlokzatra hasonlítható abban az értelemben, hogy elszigeteli és védi a bentlakókat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a ház egy ijesztő erőd lenne, csupán homlokzata az egyéni luxusideál helyett az energia- és környezeti hatékonyság fontos követelményét tartja szem előtt.

MŰSZAKI MEGOLDÁSOK

A lakóház más, zöld épületekre jellemző műszaki megoldásokkal is el van látva, mint például a tetőkert, a napelemes fűtési és melegvíz-ellátási rendszer és a víztakarékos, kézmosóval kombinált vécétartályok, melyek használt vizet tárolnak és szolgáltatnak vízöblítésre. A közművek dekoratív elemként való használata nem új ötlet, gondoljunk csak Renzo Piano 1970-es években épült Pompidou központjára.

A szokatlan külső megjelenéssel ellentétben a „víztartályház" belső terei szokványos képet mutatnak. Praktikus, többhasználatú helyiségei egyszerű anyagokból épültek: a közösségi terekben fapadló, a hálószobákban szőnyegpadló, a vizes helyiségekben pedig csempe felületek találhatók. A hidraulikus fűtési és légkondicionáló rendszer, automatikus hőmérséklet- és fényszabályozó berendezés mellett egyedül egy belső lift képvisel némi luxust a háromszintes lakóházban.

Mivel nem követi a megszokott lakóépület-modellt és esztétikát, és steril, high-tech homlokzata kitűnik környezetéből, a megépült lakóház sokakban ellenérzést váltott ki. Az ellenzők egyetlen reménye, hogy a néhány év alatt remélhetőleg kialakuló zöldfal majd jótékonyan elfüggönyzi a „csúf" homlokzatot. De az is lehet, hogy a globális felmelegedés felerősödésével a „víztartályház" által képviselt esztétika hamarosan megszokottá válik a városképben.

Rodé Katalin
építész (Sydney)